T-287 Miért jött Jézus Krisztus 9. rész
2025.02.16.
Kedves Gyerekek!
Még mindig van az Úrnak mondanivalója a megkezdett sorozatunkkal kapcsolatban, így most szeretném elolvasni a Máté Evangéliumának 20. részéből a 26-28-ig terjedő igeszakaszt. „De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közületek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.”
Most ezzel az igével kapcsolatban a nagyra vágyás, uralkodási vágy és ezzel szemben a szolgálat kerül elénk. Az Úr Jézus nem véletlenül beszél erről, hiszen az emberben, még a tanítványok között is felmerült ez a probléma. Az embert Isten uralkodásra teremtette, de nem arra, hogy egymáson, hanem a Földön, az állatokon gyakoroljon hatalmat. De az embernek ez nem elég, a saját embertársa fölött is uralkodni kíván. Nem mindenkinél van ugyan meg egyforma mértékben ez a kívánság, de már ti gyerekek is tapasztalhatjátok, kik azok az óvodás- vagy iskolatársaitok, akik erre hajlamosak. Ezekre a gyerekekre jellemző, hogy szeretik irányítani a másikat. Ha kitalálnak valamit, akkor csak az a jó, csak olyan játékokat szeretnek játszani. Irányítják a többieket, mikor, ki, mit csináljon. Vannak olyanok, akik ezt elviselik, de akkor kezdődik a vita, amikor több másik gyerek is hajlamos az uralkodásra. Ennek a viselkedésnek a mozgatórugója a Sátán, aki szintén arra vágyott, hogy mindenkin uralkodhasson. Kapott ugyan Istentől hatalmat (e világ fejedelmének nevezi az Ige), de ez nem volt elég neki, többre vágyott. Ezt azért jó, ha tudjátok, honnan való ez, hogy meglássátok, ez nem jó irány. Isten akarata nem az, hogy egymást irányítgassátok, uralkodjatok egymáson, Ő akar a ti uratok, irányítótok lenni. A ti feladatotok, hogy a fölétek rendelt hatalmaknak, szüleiteknek, óvónéniknek, tanároknak engedelmeskedjetek.
A másik oldalt is látnunk kell, hogy bizonyos szempontból szükség van vezető emberekre is. Mert, ha nem lennének, akkor káosz és zűrzavar lenne, mindenki azt csinálná, amit jónak lát. De ezeket általában a többség választja, mert látják, hogy van erre tehetségük, van tekintélyük, és remélik, hogy ezzel nem fognak visszaélni, jó irányba vezetik az embereket. Azt mondja a Biblia, hogy nincs hatalmasság csakis Istentől. Az Ő tudtával történik azok kiválasztása. Ez egy próba is egyszersmind, hogy miként bánik a rá bízott hatalommal. Mert van, aki ezzel visszaél, nyomorgatja, hatalmaskodik az emberek felett, de ezt Isten nem hagyja büntetés nélkül.
Most nézzük meg az Úr Jézus, mint ember, hogyan töltötte be ezt az igét: nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Mert mondani sok mindent lehet, de más az, amikor valaki az életével mutat példát valamiben. Ő valóban nem azért jött, hogy kiszolgáltassa magát, habár a mennyben az Atyával való közösségben, nagy tisztességben, dicsőségben volt része. Ő mégis megalázta magát, olyan lett, mint minden más szegény ember, és ugyanúgy nevelkedett, tanult, dolgozott, mint bárki más. Azt mondja az Ige, hogy gazdag létére szegénnyé lett értünk, hogy mi, az ő szegénysége által meggazdagodjunk. Jézus még azt a rabszolgamunkát is elvégezte, hogy mint mesterük a tanítványai lábát megmosta, akik közt ne felejtsük el, ott volt az áruló Júdás is! Ez aztán igazi alázat! Nem képmutatásból, vagy kényszerűségből történt, hanem őszinte szeretetből. Ezek után nem sokkal szamárháton vonul be Jeruzsálembe, majd hamarosan, mint egy utolsó bűnöst, vagy rabszolgát megkorbácsolják és keresztre feszítik. Az Úr Jézus szolgálata mi volt tulajdonképpen? Egy fontos szolgálata az Ige, Isten beszédének, országának hirdetése, tanítás, testi-lelki betegek gyógyítása, a megtérő bűnösök feloldozása. Fontos szolgálata volt az is, hogy bemutassa az isteni életet, az ő szentségét, tisztaságát eléjük élje. Az Ő szent, tökéletes, bűn nélküli életével példát adott nemcsak a körülötte élőknek, de így évszázadok, ezredek múltán nekünk is. Nagy kincs számunkra a Biblia, ahonnan megismerhetjük őt.
De a hétköznapokban, hogyan tudunk alázatosak lenni, szolgálni és nem uralomra törni? Egyrészt Isten gondoskodik róla, hogy amikor felfuvalkodunk, sokat képzelünk magunkról, akkor megaláz bennünket. Például amikor valamelyik gyerek folyton irányítgatja a többieket, előbb-utóbb megszégyenül, mert nem mindenki viseli ezt el, és nem szívesen játszanak majd vele, vagy éppen az óvónéni, tanár fogja őt helyre igazítani, megszidni. Ugye az ilyen helyzeteket szívesen elkerülnétek? Ha mégis így jártok, gondolkodjatok el, változtassatok a viselkedéseteken és ne a másikat hibáztassátok, amiért kerülnek titeket! Engedjétek, hogy másnak is legyen ötlete, egyezzetek meg mikor-kinek a kedvenc játékát fogjátok játszani. Egy másik dolog. Amikor kigúnyolnak, csúfolnak titeket, hogyan reagáltok rá? Alázatosan eltűritek, úgy fogadjátok, hogy ezt Isten megengedte, vagy visszaszóltok és ti is ugyanazt teszitek? Régen a rabszolgaság idején elképzelhetetlen volt a visszabeszélés, ha pl. leszidták őket. Maga az Úr Jézus sem válaszolt szidalommal a szidalomért, ezzel mutatva nekünk jó példát. Kövessük hát ebben is őt gyerekek!
Ámen